FRESH
2014.03.20. Elindult a www.mdj.hu teszt verziója! Full verzió a napokban.
?
fb gplus yt
FRISS MAGAZIN

KEDD BLOG

Blog by Dandy

2014-04-01 13:34:45
Tetszik? Oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel:

"Kint a bárány, bent a farkas...." – bűn-e lopni a zenét, apropó, ki lopja el?

Bloggerként már megszoktam, hogy a saját felületeimen osztom az észt, sőt, szerencsére ma már sokan vannak azok, akiknek leesett, hogy ezek nem dogmatikus kijelentések, hanem egy adott ember gondolatai akármiről, bármiről.
Ezek az írások sosem azért születnek, hogy abban fürödjek, hogy „igazad van Dandy, mivel nem az igazat keresem sosem, hanem csak agyalok, mint prérikoma a Road Runnerben.
Véleményformálás, így nevezem ezt, amit nekem jelent a blogolás, de sosem akarom lenyomni senki torkán a nem kívánt falatot. Vitaindító lehet egy-egy bejegyzés, de a vita szót sem szeretem, mert személy szerint én elfogadom mások álláspontjait, olvasom őket és tanulok ezekből sok esetben. A vadul egymásnak eső fórumhuszárokat sem kedvelem manapság – biztos öregszem.

Egy olyan témában szeretnék pár gondolatot bedobni a közösbe, aminek a szele szinte minden zeneipari művészt, munkást, önjelölt királyt, trónkövetelőt, öreg rókát érintett. Ez a "Bárány kontra Okosak"-ügy, amiben Attila letöltési szokásait elemezték és erre kellően rá is húzták sokan a negatív véleményeiket.

Nem véletlen a blogbejegyzés címe sem. Nem Attila mellett szeretnék kiállni, ez most nem erről szól. Számomra nem kérdés, hogy mindenki előbb utóbb-lopja, avagy lopta a zenét DJ-pályafutásának valamelyik szakaszán, de hasonlóan a zenefanoknak is jobb ezt elismerni. Aki a nettel kapcsolatba kerül, az előbb-utóbb valamilyen ingyenes tartalmat magáévá tesz. Legyen az pornó vagy épp Vivaldi.
Sokkal jobb lenne csendben kussolni, mint mutogatni valakire egy print screen miatt. Nonszensz. Az megint csak egy plusz dolog, hogy ebbe azonnal bele lehet keverni a DJ Szövetséget s a MAHASZ-t is, mert jó támadási felületek, de ez a dolog sokkal messzebb, egy „távoli jövőben, egy másik galaxisban, az INTERNET-tejúton kezdődött..."

Felejtsük el a Bárány-esetet és próbáljuk megérteni a helyzetet, nézzünk rá magasabbról, dobjuk a zenét a sarokba és mint egy krimiben, keressünk egy jó nyomot és induljunk el ezen. Ez esetben a PÉNZ a nyom. Ha lekövetjük a pénz mozgását, akkor sok választ kapunk.

 

A legegyszerűbb, ha a jelen megértése miatt ugrunk egy nagy fejest a múltba.
Anno mindenki elégedett volt. Miért? A producerek és egyéb érdekcsoportok, az akkori „szellemírók", azaz ghost writer-ek rengeteg sikeres zenét írtak meg, raktak össze az aranykorban. A zene körüli, akkor még aktív piac és annak lehetőségei sok embert tettek gazdaggá s elégedetté. A producerek zártabb köre és a tehetségek, a megfelelő pozícióban lévő és akkor még sokkal kevesebb DJ-nek eljuttatták a termékeiket. A lemezlovasok ezeket a zenéket tömegeknek lejátszották, ismerté tették a termékeket. Néha hónapokat, fél évet vagy évet is várnunk kellett, míg megjelentek a jó track-ek bakeliten a DJ-knek, vagy CD-ken egy-egy mixben vagy válogatásban a hangok szerelmeseinek.
Okos, lekövethető és tiszta üzlet volt.

A DJ-k neve hatalmasra nőtt a jó zenék által, így érdekükben állt a producereket támogatniuk, míg a producerek a neves DJ-k által lettek sikeresek a maxi lemezek, bakelitek és mixek eladásaival, továbbá a rádiós és tévés játszások jogdíjainak bezsebelése után. Remélem, eddig ez érthető.
A producer tüppedhetett a gépek előtt napokat betépve, keresve agyának legmélyebb bugyrainak hangjait, kiélhette alkotói vénáját és dőlt a lé, a DJ meg a jó zenék és jó szettek miatt keresett volt és a fellépésekkel kaszált. Sokkal kevesebb DJ-producer és producer-DJ volt, mivel a zenék leginkább kézzelfogható anyagokon jelentek meg és a kiadóknak is nagyobb üzleti felelősségük volt abban, hogy mit jelentetnek meg.

„Egyszer csak” sokunk bálványa, totemállatkája, mindenki függőségének táptalaja, az internet beköszönt a zenebizniszbe. Az mp3 népszerűsége magával rántott egy újabb piaci rést a termékfejlesztéseket illetően. Lásd Pioneer CD-játszók és egyéb kütyük terjedése, DJ-programok, egyéb szoftverek megjelenése. Ugye nem kell elemezni?! Mit követünk? A PÉNZT!

Az mp3 csinált egy újabb anyagi forgást, miután a Pioneer kiütötte a Technics termékeket a nyeregből, a Pio is kaszált a CD-játszók, keverők eladásával s a fejlesztéseivel. Persze a kisebb márkák is a piacon vannak, kínálgatják a termékeiket kis DJ-knek, anyukák kedvenceinek, álmokat kergető gyerekeknek s a minőségtelen eszközök otthon elketyegnek, kiszolgálva a használót. Hígult minden. Az eszközök, a termékek, a szakma is. Hígult a szoftverek által is, viszont ez megint gerjesztette a laptopeladásokat, a szoftvereladásokat s mindent, ami ezzel kapcsolatos (kontrollerek és társaik).
Mit követünk? A PÉNZT... Ami hamarosan frontálisan ütközik a zenével – ismét – ezen írásban. 

Miért kellett ezt bő lére engedni eddig?
Csupán azért, mert a technikai forradalom s az internet adta lehetőségek hozták magukkal az egyénileg induló új, saját piacot kiépítő arcokat. Aminek két oldala van, mint mindennek. Megismerhettünk végre sok új tehetséget, akiket eddig „elnyomtak a nagyok", de ezzel egy időben sok antitalentum is teret kaphatott, akik a tehetségük helyett inkább erőből mentek előre, anyagi háttér, vagy kapcsolati tőke által. Sógor-koma üzleteket kötve az előrejutás érdekében.

Hogy volt ez a gyakorlatban?
A digitális kiadók szaporodtak, a nagyok kartell jellegű üzletei alól kibújtak sokan és egyénileg lettek sikeresek. Viszont ez megakasztotta a pénz áramlását is jelentősen, azaz az internet átírta a piacot és a piacon uralkodó szabályokat. Ugyanis rohadtul nem illegális otthonról a gép mögül befutni és a nagyvilágban sikereket elérni. Ha az üzleti és a jogi háttér rendben van, akkor sok sikert mindenkinek.

Itt jön képbe a cím: „Kint a bárány, bent a farkas..."
Bűn-e lopni a zenét? Az én szememben lopni bűn, de nem csak a zenét, mindent.

Itt most nagy levegőt veszünk, kipihenjük a bevezetőt és kövessük tovább a pénzt.
Az mp3 látszólag bedöntötte a CD-eladásokat, a bakelitpiacot és sok egyéb területen volt „rongáló" hatással. De ezáltal ki is nyitotta az egyéb kapukat. „Légy népszerű s lesz pénzed." Ez az új modell – ezt több külföldi alkotótól hallottam személyesen. Népszerű meg úgy lehetsz csak, ha elérhető vagy könnyen – ezt sem én találtam ki, hallottam nagyobb nevektől. Aztán ha befutottál, akkor lehet szigorítani újra, mondja sok sikeres ember.

A digitális uralom ideje alatt egyre kevesebb művésznek áll érdekében időtlen időket kivárni, míg befogadja a zenéjét egy nevesebb label. Egyre kevesebb pénz van abban, ha tisztességes úton akarja valaki értékesíteni a zenei termékét. Logikusabb, ha a zene mint „cégér" adja az arculatot és a sikereket indító állapotot, a fellépésekből meg visszajön a pénz. Tömeges zenei eladásokról a zeneboltokban, a digitális világban kevesebb esetben beszélhetünk, mint a múltban, amikor korlátolt (CD vagy lemez) formában jelentek meg a zenék.

Na és itt jön a kérdés, ami miatt sakk-matt ez a vita és senki nem dobhat követ senkire – szerintem.

Már a régi bakelites időkben, amikor az mp3 őrület csak kezdődött, már akkor a sokak által elfeledett és a mai fiatalok által már nem is ismert SOULSEEK volt az úr. A lemezboltba érkező bakelitek a beárazás után már órákkal később kint voltak a neten. A nem DJ-ként élő zenefanok büszkék voltak a gyűjteményeikre, melyek track-ekből álltak s különleges mixekből, vagy mixből kivágott zenékből.
Külön SLSK baráti körök voltak, és voltak zenék, melyek csak hetek után jöttek le a vinyóra.

Miről beszélünk? Ki lopta meg az alkotót?
A lemezboltosok és ezt még el is mondták. Az egyik legendás londoni lemezbolt alkalmazottja mesélte, hogy ők maguk durrantják fel a netre a zenét a boltból.
Ki lopja meg az alkotót? Gondolkodjunk már egy picit!

A Beatporton megjelenő zenék, a napi rotációk, giga mennyiségek, a megjelenés után 5 perccel kikerülnek minden felületre, ami ingyenes. Sőt, megjelenés előtt kikerül a zenék hatalmas százaléka a netre. Kérdésem: ki lop itt ebben a helyzetben? Azok a milliós tömegek, akik ingyen beszerzik a válogatásokat, mix CD-ket vagy track-eket, beleértve a nem-DJ zenefanokat is? Szerintem nem.

Az én szemszögemből a lopás akkor történik meg, amikor bizonyos érdekkörök a termékeimet feltöltik a netre. A lopás ott történik meg, csak már nem a szó klasszikus értelmében. Az orrom előtt lopnak meg.
Lépésről lépésre ez így néz ki:
1 - csinálunk egy zenét Gerivel (ebbe korábban befektetünk pénzt, eszközre, gépekre, tanulásba)
2 - csinálunk egy kiadót (ebbe befektetünk a weboldalt illetően, marketingbe, egyéb másba)
3 - ha nem saját kiadón jelenik meg a zene és jó esetben bakelites a megjelenés, akkor másik kiadó tesz pénzt abba, hogy a zene tömegek elé kerüljön, reménykedve, hogy visszakeresi azt, amibe invesztált
4 - megjelenik a zene s lelkesen várjuk a munkánk után megérdemelt fizetésünket, ami a termék eladásából fakadhat kizárólag, ha tetszik az embereknek
5 - a megjelenés pillanatában, vagy utána bizonyos érdekkörök megosztják a zenénket a neten
6 - abban a pillanatban megkárosítanak minket, azaz kilopják a szemünket azzal, hogy elérhetővé teszik a zenét, mivel engem senki nem kérdez meg soha, hogy benne vagyok-e, ha megosztják a zenéimet

Ettől kezdve nem az a személy lopja el tőlem a zenét, aki ezt letölti, hanem az a tolvaj, aki ezeket a zenéket „ellopja", azaz elérhetővé teszi.

S miért kussol a szakma? Mert ma már az előadónak is érdeke, hogy népszerű legyen, mert a népszerűség hozza a bookingot és a fellépéseket, és innentől kezdve logikus, hogy a nem 2 dolláros eladási áron kitett zenék fogyására vár, mint a pecás a parton, amiből levesz a Beatport és a disztribútor is. Logikus, hogy a saját népszerűségét építi buliban való szereplések után vágyakozva, mivel  a fellépés több pénzt hoz a konyhára, továbbá ezzel lehet utazni is, meg amúgy is nagy buli az egész, emellett ha jó DJ is, akkor meg hajrá, örülünk neki.
Szóval ez most egy igazi paradoxon.... Már annak, aki ezt megérti, vagy meg akarja érteni.

Hőbörög a lopás miatt és ellen mindenki, de kvázi a lopás ténye az, ami segíthet, mert így terjed az ige. Tuti van olyan, aki Bárányra ujjal mutogat, közben meg atom hálás a ZIPPY-nek, mert onnan töltötték le a zenéjét sokan. Ha a kérdés mögé nézünk jobban, akkor már csak egy pillanat és mindenki megérti, hogy inkább BENT kell a A FARKAST keresni, mint a Bárány Attilát anyázni. Az meg egyenesen sikersztori, ha a Beatporton valaki valós eladásokkal éri el a sikert, de itt már annyi manipulációról lehet megint hallani, hogy az megér másik 3 blogbejegyzést. Ugyanakkor aki a Beatporton sztár, annak sosem fog érdekében állni, hogy műhelytitkot áruljon el.


Nekem csalódás a Beatport, szívesen elmesélem a sztorit. Egyik nap arra ébredtünk, hogy az egyik zenénk TOP100-as. Büszkén feszítettünk, mint pók a lucernásban, hogy sikerült egy jó zenét csinálni, mert a látottak alapján veszik, s tetszik az embereknek. Boldogan írtam külföldre a kiadónak. Köszöngettem nagyon hálásan, hogy mennyire örülök, hogy náluk lehetünk és dicsértem őket, hogy milyen jó marketingjük lehet, ha ennyi ember megvette a zenénket. Rövid s tömör választ kaptam a kiadó tulajdonosától: „Én nagyon szeretem ezt a zenét, fizettem érte, hogy bekerüljön a TOP100-ba. A zene tényleg jó, de a zeneipar az „dirty", mocskos…" A Beatport számomra részben csalódás, egy virtuális zenei faliújság, ahol pörögnek a nevek, mint a tőzsdén a részvények a kijelzőkön.  Manapság más hatalmak, máshogy manipulálják a tömegeket s a befuttatott fellépőkből szépen kiégetik a pénzt. Ez nem általános jelenség, de van rá példa. De maradjunk a lopás témájánál.

A rendszer alapján naponta több megabyte, néha gigamennyiségű zene, különböző kiadóktól, mindenféle zenei műfajban érkezik a zeneboltokba. Hogy lehet, hogy mappákra lebontva, azonosan, precízen, percekkel később minden más – ingyenesen kínált tartalmú –helyen ott vannak a zenék?!? Ki tölti ezeket fel? Ki lopja el tőlem annak lehetőségét, hogy ezt eladjam legálisan, avagy ki lopja el annak lehetőségét, hogy ezek csak fizetős oldalakon legyenek elérhetőek?

A lopás nem akkor történik meg, amikor valaki a ZIPPY-n leszedi a zenémet. A lopás ott van, amikor a beleegyezésem nélkül s a disztribútorok beleegyezése nélkül kikerülnek a zenéim a netre.
Felhígult az egész zenei élet, s minden, ami körülötte van. Mindenki piaci réseket kerget és bevételeket szeretne kapni. Ez tök normális jelenség, csak felesleges anyázás helyett próbáljuk megérteni a világot.

A tolvaj az, aki felveszi kamerával a mozifilmet és kiteszi a netre, néha épp a gépész a ludas. A tolvaj nem az, aki ezt letölti. KÉRDÉS: ha jön veled szemben az utcán, a földön egy 10000-es ami látszólag szabadon elvihető, ott hagyod? NEM!
Az a tolvaj, aki ellopott valakitől 1 millát és tízesenként ezt elszórja. Ugye érthető?

Aki még életében nem szedett le se filmet, se albumot, se zenét, se képeket, se egyéb felvételt ingyenesen hozzáférhető helyekről, annak van itt egyedül jogalapja pálcát törni.

Nem csak a zenéket bemutató DJ-kre kellene ujjal mutogatni, ha ZIPPY-znek, vagy más helyről szednek zenét, hanem azokat a mániákus trackvadászokat is ki kellene tenni a kirakatba, akik mindent megtesznek, hogy a birtokukban tudják a zenéket. Mellesleg egy ingyenesen szerzett zenével, ami bomba vagy új hangzás, a DJ épp a kultúrát formálhatja, ha van fellépése.

Nem lehet ez ellen tenni semmit, ez van ma. Ilyen a világ. Lehet haladni a korral, meg régi eszmék alapján a sérelmeinket hangoztatni. Általában azok nyerik ez a csatát, akik szépen csendben alakulnak a világ rendjeihez, vagy jól értelmezik ezeket és durvább dolgokat érnek el, mint bárki.

Amikor lemezeket pörgettem, de már voltak olyan zenék, melyek nem jelentek meg bakeliten, akkor jött az egyirányú út az mp3-hoz és a CD korszakhoz.
Ingyen zene? Éltem is a lehetőséggel és élek is vele, ha a szettem sikere ezen múlik, pláne, ha valami még hivatalosan meg sem jelent, de már mindenki játssza körülöttem, és ez verseny helyzetet teremt. Nem mutogatok másra, nem ez a megoldás. Van, amit megveszek s van amit megszerzek. Kizárt, hogy mindenki minden zenét megvegyen. Ha a DJ a maxikat lemezen megveszi, akkor is volt vagy lesz olyan szitu, amikor a net oldja meg a helyzetet, ha éppen egy mixet akar meghallgatni, bepróbálni és nem akar 5000-et adni egy CD ért. Akkor tuti, hogy jön a net. Ezzel mindenki így van.

Kiadóként engem is megkárosítanak azok, akik megosztják a zenéinket, pláne, ha fizettem a szerzőnek a zenéért mint termékért, s befektetek az alkotó nevébe a kiadói sikerek miatt. Előadóként is hasonló a szitu, elküldöm a disztribútornak az EP-t, Ő továbbítja a boltoknak, aztán meg kint figyel a cucc hamarosan a neten szabad prédaként. Innentől mit tehetek? Őszintén reménykedek, hogy ha már ingyen ott van, akkor valakiknek tetszik is. Ez van, ezt a világot éljük. Tele csúsztatással és okoskodással, és valakik ezeken is sokat keresnek.

A hosszabb kifejtés után pedig egy kérdéssel választ kapunk mindenre:

Az az előadó, akinek a zenéje az FTP-ken, a ZIPPY-n meg egyéb oldalakon lett népszerű, ezáltal lett felkapott sztár lett az, keresett egy valag PÉNZT, szerintetek hőbörög akár egy percig is, hogy „meglopták"?

Lehet gondolkodni egymásra mutogatás helyett... Manapság leginkább az artistok bizonyos tömegének nem érdeke a gondos és pontos eladás, viszont a sebes infóáram és a gyors PÉNZkereset miatt jobb nekik is, hogy ha elérhető a produktum mindenhol.

Az igazán nagy hatalmak az érem másik oldalán pedig pont azzal kaszálnak, hogy még mindig tudják tartani a bakelites eladási csúcsokat, de az artistjaiknak fellépéseiből van ott is a gempa. Ezért ma már a kiadók ügynökségek is.
A többi középkategóriás dolog pedig skizó állapotban álmodozik a sikerről, hírnévről s pénzről.

Az igazán művészek, zenészek és zenekarok meg tökösek, ingyen kidobják a termékeiket a Soundcloudra és sikeresek, ha kell, ha nem, mert erre születtek…

TSókolom: Dandy

Tetszett? olvasd el ezeket is: összes >

THE END… VÉGE!

THE END… VÉGE! Megszűnik a Magyar DJ Magazin, mint print médium!

Blog by Boszka

Hetente jelentkező blogjainkban a szakma és a magazin főszereplői osztják majd meg gondolataikat mindenről, ami épp foglalkoztatja őket. Lesz itt (ész) és (lap) osztás, meghasonlás és ön-köz marcangolás, agymenés és szófosás, egyszóval minden, ami a szívünket nyomja, és ami a klaviatúrán kifér…
Tetszik? Oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel: