FRESH
2014.03.20. Elindult a www.mdj.hu teszt verziója! Full verzió a napokban.
?
fb gplus yt
FRISS MAGAZIN

MDJ BLOG

THE END… VÉGE!

2014-04-14 10:41:59
DJ MAGAZIN
Tetszik? Oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel:

Megszűnik a Magyar DJ Magazin, mint print médium!

 

 „Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt….” Arany örök érvényű elégiájának szavai minden „írástudó” számára olyan kapaszkodót nyújtanak, mely a 21. században is képes megfogalmazni mindazt, amit egy költő, író, újságíró, szerkesztő él meg egy-egy olyan élethelyzetben, amikor el-megtörik benne valami.


A 48-49-es forradalom és szabadságharc után, a megtorlást és a kilátástalan jövőt megélt Arany elveszti hitét, lelkesedését, inspirációját mindenben, amiért érdemes volt korábban írnia, tennie és élnie is - és megírja minden idők egyik leggyönyörűbb vallomását.

 

Történészként nagyon is tisztában vagyok vele, hogy az Ő, és generációjának tragédiája nem mérhető össze azzal a helyzettel, mint amivel jómagam, a magazin munkatársai, a tágabb szakma, az olvasóink, és a közönség kell, hogy szembenézzen: nevezetesen, hogy MEGVÁLTOZOTT AZ A KÖZEG, ha úgy tetszik az E-ZENEI KULTÚRA és annak koordinátái, melyhez alkalmazkodnunk kell, és ez sokaknak felér egy tragédiával…

 

A KEZDETEK:

Egyrészt tartozunk magunknak, a munkatársaknak, a szakmának és természetesen olvasóinknak is azzal, hogy őszintén szembenézünk az elmúlt egy évvel és döntésünk okaival, másrészt személyesen is le kell zárnunk egy korszakot az életünkben és a szakma életében is.

Ezt igyekszem összefoglalni az alábbiakban:

 

Alapvetően egy ideális cél volt az, amiért a három tulajdonos (Bárány Attila, Várkonyi Attila és jómagam) belefogott egy havonta megjelenő print magazin létrehozásába. Ez pedig, hogy változtassunk a szakma külső és belső megítélésén, értékelésén, a hanyatló piacon szakmai eszközökkel hozzunk valami újat, indukáljunk általa egy konjuktúrát, mindezt pedig úgy, hogy hidat verünk a különböző stílusok között. Ha úgy tetszik egy presztízs magazint hozzunk létre, hogy presztízst kölcsönözzünk általa a szakmának is.

 

Az ehhez szükséges anyagi alapok megteremtésében azzal tisztában voltunk, hogy egy magazint olvasói csak a legritkább esetben tudnak eltartani, így a hirdetések kell, hogy a bevételt jelentsék. Nem voltunk idealisták ezen a téren és tudtuk, hogy önmagában a szakmai szereplők (klubok, rendezvények, promoterek, technikai cégek, stb.) erre nem képesek jelenlegi helyzetükben és az adott hirdetési piacon, de az un. multik körét bevonva sem lehet hosszú távon rentábilisan fenntartani egy ilyen magazint. Ehhez aránytalanul nagy befektetési kockázattal és hosszú megtérülési idővel kellene kalkulálnia bárkinek, így a racionális megoldást a DJ Szövetség és a MAHASZ partnersége jelentette, akik komoly anyagi támogatást és 1000 körüli alap olvasót biztosítottak nekünk.

 

Ezért indult el a magazin azzal az anyagi céllal, hogy profitot ugyan nem fog termelni, de minimális veszteséggel fenntartható lesz, és megéri bele energiát, munkát és pénzt fektetni.

 

ÉV ÉRTÉKELŐ:

Az induláskor úgy tűnt, hogy meg van ez a kényes egyensúly az anyagi alapokat illetően, a szakmai kihívásokat tekintve pedig bizakodóak voltunk.

 

Már megint az under-over vita:

E tekintetben azt gondoltuk egy olyan magazin lehet csak életképes, mely nem köteleződik el sem kizárólag az underground, sem a mainstream irányába. Egyrészt a prekoncepciónk szerint egyik vonal sem képes önállóan eltartani egy print magazint, másrészt nemzetközi szinten nincs ilyen fokú szembenállás, vagy megvetés a másik irányába, a DJ Mag, de a Mixmag is integrálja a különböző műfajokat. Így a nemzetközi szcénát, vagy a hazai monstre fesztiválok példáját is követve minden minőségi produktumnak teret kívántunk adni, benne pedig kiemelten a hazai vonatkozásokra koncentrálni. Ahogy egy Ultrán, vagy egy Balaton Sound-on megfér az EDM, a techno, az electro, a trance, a d’n’b, vagy a deep house egymással, úgy a magazin hasábjain is e sokszínűségét szerettük volna reprezentálni a szcénának.

Azt gondoltuk nem olyan súlyosak ezek a szakadékok, és hogy az „under-over” vita jó húsz évvel annak kirobbanása után teljesen idejét múlt. Abból indultunk ki, hogy hozzánk hasonlóan mindenki tisztában van vele, hogy egy esztétikai megítélés relativitásánál fogva mindig lesz még undergroundabb és onnan nézve „gagyibb”, „szarabb” és „legszarabb” kategória, amit egymásra, aggathatunk. Így lehet, hogy egy Jay Lumen nem underground egy Coldfish-hez képest, akiktől a Bellocca mainstreamnek tűnik, a Crazibiza, meg slágernek, a StadiumX, vagy a Myon&Shane54 meg egyenesen kommersznek…

Holott a maga nemében mind értéket képvisel az adott stílusán belül - és ezt sajnos a világban jobban elismerik, mint nálunk! Arról nem is beszélve, hogy meg is fizetik!

 

Azt hittük a kölcsönös RESPECT megvan a széna egyes szereplői közt, és az olvasók, a közönség is toleráns a más stílusok irányába és többen vannak a „mindenevők”, vagy legalább is azok, akik ha valami nem jön be nekik ellapoznak, vagy elkapcsolnak róla. A hitünket ez irányba nem adtuk fel és nem is fogjuk, viszont tévedtünk abban, hogy erre mennyire érzékeny a szakma, vagy az olvasóközönség és annak „hangosabb” aktívabb része.

Augusztusban a Guettás címlap negatív eladási csúcsot döntött. Az” under” olvasókat határozottan nem érdekelte, hogy a nemzetközi példákhoz hasonlóan ott ez senkit nem zavar és Guettával együtt kidobták Loco Dice-t, tINI-t, Robert Dietz-et, Tensnake-t, Paco Osunát, a Boys Noize-t, Finebassen-t, Nicolas Jaar-t, Cassy-t, CarlCraig-et, vagy a hazai Hi!Fly-t mint témát és a 70-80%-ban under tartalmat - ami abban a számban volt! Ez volt az első jele annak, hogy ez az integráló szerep amit a magazinnak szántunk és a stiláris sokszínűség ugyan a világban működik, de itthon az „impossible mission” kategóriája lehet. Tudom kint is van akár negatív megkülönböztetés is, de az inkább cineklődés, mint „véresen komoly kultúrharc”, és nyílt fikázás - mert egy Hawtin ugyanúgy 100.000 euros gázsit kér már, mint az Avicii, a Luciano ugyanúgy private jettel hajlandó repülni, mint a Guetta, és a zöldhasú közös nevezőjén egyik szereplő sem olyan hülye, hogy szétszakítsa az e-zenei megabizniszt!

 

Hogy a fenti mentalitásbeli különbségnek mi az oka, az egy külön tanulmányt is megérne, de egy biztos, hogy az e-zene hazai print médiás hagyományában a Freee magazin tudatosan „underground” szubkulturális kiadványként formálta éveken keresztül a szcénát. A Check magazin, (melyben jómagam és szerkesztő társam Farkas Gabi ténykedtünk) ugyan próbált nyitni minél több műfaj felé - a lényeget tekintve szintén „földalatti” olvasótábort formált maga köré. Ez a hagyomány pedig kialakított egy olyan „felsőbbrendűség tudatot” az olvasókban, és szakmai körökben egyaránt, mely kirekesztett minden általa fősodrúnak, kommersznek, slágernek, vagy egyenesen gagyinak titulált produkciót.

Ez az adott korban egy természetes folyamat, egy önmeghatározás része volt, ami megteremtette ezt a szubkultúrát a fősodortól való elhatárolódás által - nagyon is helyesen. Ugyanakkor az azóta eltelt időszakban a fenti üzleti alapokon végbe ment egyfajta integrációt - globálisan nem követte le a hazai média, a szakma, a közönség vagy az olvasók egy jó része sem.

 

A máig meglevő underground-overground szembenállás ezért inkább méregként kíséri hát napjaink hazai e-zenei kultúráját, mint ahogy a politikát a népi-urbánus, jobb-ball-os háború, mely fasisztázásba, és kommunistázásba csap át. A választások légkörében mindenkinek megvan a véleménye mindenről, ellenséget lát a saját családjában is, csak a józan ész halk hangja, és persze a társadalom kóros állapotának jobbító szándéka veszik el, valahogy úgy, mint az egymással veszekedő szülők mellett a gyermek lelkében valami…

 

A társadalom, a politika, a gazdaság és így a szcéna kóros állapotáról:

Nemzetkarakterológiánk és a hazai társadalom-gazdaság beteg volta vetül ki erre a szcénára is. Ezért lehet egy Bárány Attila felhívásából a StadiumX világ sikerére torrentezős botrány, miközben a szakma 90%-a (aki vádol) szintén torrentezik és 10-ed annyit nem költ zenére, mint a „vádlott”, aki ráadásul pont ebbe a magazinba is milliókat fektetett bele!

Ezért kérhetnek minket számon „szakmai” alapon olyan „producerek”, (hogy miért nem írunk róluk), akiknek a legnagyobb sikerük az, hogy ellopnak egy világslágert és arra készítenek egy nem hivatalos „corós-minimal” verziót és ezzel haknizzák körbe a disco-kat, vagy gyűlölheti a DJ Szövetséget a szakma egyik fele, a helyett, hogy alakított volna magának egy másikat!

 

Mind olyan téma, melyről igyekeztünk írni, a különböző blogokban és pl. a soundhead konferencián érdemben diskurálni is, de hogy őszinték legyünk én személyesen belefáradtam.

 

Ha csak ez utóbbi témát veszem alapul, melyről mindenkinek meg van a véleménye, és amelyen a MAHASZ és a DJ Szövetség például ennek a magazinnak a hasábjain megjelent cikksorozatával igyekezett objektívebb tájékoztatást nyújtani - azt látom, hogy minimális eredményeket ért csak el. Még mindig sokan nem veszik a fáradtságot, hogy utánanézzenek, és nincsenek tisztában a jogi környezetével a DJ-zésnek, és ugyanazokat a köröket futják. Persze van néhány olyan kérdéskör, ami egy plurális demokráciában kell is, hogy vita alapot képezzen, és nem kell feltétlenül az „egy a tábor egy a zászó” politikai ideológiáját sem elfogadni a szakmán belül, de a DJ Szövetség alternatívájaként az őket kritizálóknak 20 éve nem sikerült létrehozniuk egy másik érdekszövetséget, vagy legalább egy jogászt megkérdezni az általuk vitára okot adó szabályozás pro-és kontra érveit illetően.

 

Ahogy a hazai társadalmi, gazdasági helyzet és vele a média is a betegség tüneteit mutatja, úgy a szcénán belül is ebbe láttunk bele azzal, hogy kinyitottuk Pandora szelencéjét, és megpróbáltunk egy hiteles presztízs médiumot létrehozni, ahol a szakma legtöbb szereplőjével természetszerűleg valamilyen kapcsolatba kerültünk.

A tanulsága számunkra és számomra ezen időszaknak az volt, hogy nagyon sok tehetség él, alkot a honi szcénában stílusoktól függetlenül, a legtöbbjükben ott az elkötelezettség a szakma iránt, ugyanakkor a beszűkülő, sokak számára haldokló piac vagy emigrálásra kényszeríti őket, vagy arra, hogy felhagynak hivatásukkal. Érdektelenség, a lehetőségek, fellépések hiányában a másikkal való foglalkozás, a kritika, a káröröm, és sorolhatnám tovább mi az, ami megy sokszor a háttérben, miközben minden önmagába fordul, és alig van kapcsolat, kommunikáció egymás között.

 

A Ballantine’s Awards mutatta meg, hogy lehet még komoly tartalommal megtölteni egy szavazást is! Soha ennyi szakmabelit együtt nem láttam és ez jó érzés volt, hogy ennek segítő részei lehettünk. Köszönet érte ezúton is nekik!

 

AZ ELHATÁROZÁS:

 

Bár a díjkiosztó pozitív töltete, vagy a szakma egy részének a támogatása és jó szándéka mind-mind biztatólag jelezték, többségben van a szakmai elhivatottság, az egymás iránti respect és megbecsülés a szcénát illetően – de úgy érzem elfáradtam, megöregedtem. A 4. x-en túl már nem érzem magam Don Quijote-nek akinek szélmalomharcot kellene folytatnia a „szakma presztízséért”, és azt is látom, hogy megváltozott a világ.

 

Ha feltettem magamnak a kérdést, hogy miért is csinálom a magazint még, csakis a munkatársaimért volt rá a válasz! Önmagunkért nem, mert nem rakhattuk bele magunkat a saját magazinunkba max évente egyszer, mert hiteltelen lett volna és túlzott önreklámozás ez nem is volt célunk…

 

A szakma és pl. a DJ Szövetség vagy a MAHASZ közti közeledésért? Mint független média az egymásra lövő háborús felek közt találtuk sokszor magunkat és az Ő céljaik sem értek el komoly eredményt - így egy év után értelmetlen lett volna tovább hirdetni a magazinban a már oly sokszor és sok helyen közölt jogi információkat.

 

Ha pedig a nullszaldóhoz képest folyamatosan növekvő anyagi mínuszt is ide veszem, és az irrealitását annak, hogy a magyar piacon egy print média életképes legyen (a hollandoknál nincs ilyen! ki is fejezték elismerésüket irántunk) akkor egyértelmű volt, hogy le kell zárni. Ráadásul Don Quijote-vel ellentétben én nagyon is reálisan érzékeltem folyamatosan azt, hogy megváltozott a világ!

 

Most nem csak az olvasási szokásokra gondolok, ahol a print médiák globálisan komoly veszteséget könyvelhettek el a net, vagy egyéb médiákkal szemben. Inkább egy újabb fordulatra, mely a bakelitek után jött CDJ-forradalom, majd a laptopok forradalma, a DJ-k primátusából a producerek kora után - egy újabb jelenséggel gyarapodott itthon.

 

A nagy fesztiválok világszínvonalú line upokat prezentálnak, és erre gyűjt mindenki, miközben vidéken Jolly, Suzy, Kisgrófó, vagy Csóró Lali és a celebsimogató bulik hoznak számokat. (Már a playmate DJ-k sem menők, vagy ők is integrálódtak a szakmába…). E közben a főváros felszabadult a Vizo-éra egyoldalú kínálatából, és soha nem látott mértékben túlkínálatot mutat. Londonban nincs ennyi külhoni fellépő, mint itthon - amit kárhoztat ugyan mindenki, de ez nyújtja szinte az egyetlen fellépési lehetőséget nagyon sok lemezlovasnak, vagy csapatnak! Ha nem szerveznék meg maguknak ezeket a bulikat, szinte sehol nem játszanának, mert vidéken egy-egy fellegvárat tekintve az un. under-térfélen óriási pangás van!

Sokszor érzi nem csak a civil életben azt az ember, hogy Budapest egy külön ország, de a Balaton Sound, vagy a B My Lake-is ilyen és hogy évekkel előbbre tart, mint a vidék.  Ha ehhez hozzátesszük, hogy a fővárosban az un. rom-kocsma jelenséggel a helyszín, vagy a környék, a „buli-negyed” az amely a fő vonzerőt jelenti a turisták mellett a hazai arcoknak is, nem pedig a sztárvendég, azaz a DJ az éjszakában - egy újabb fronton kell a szakmának és benne a lemezlovászoknak újra gondolniuk a jövőt!

 

Ezt kell tegyem én is, és arra fókuszálni, amiben hiszek, ami fontos a számomra és nem a világ – a szakma megváltásra! A saját környezetemre, barátaimra, kollégáimra, családomra szeretném fordítani az amúgy is kevés időt, alulról a kis szigetekben építkezni és folytatni a szakma iránti elkötelezettségemet, elkötelezettségünket, mert ezt üzeni számomra az új világ új kihívása. A Badgirls, a DTD – Kiskunhalason, egy új nyári szórakozóhely a Laguna Beach, vagy a KTN Feszt épp elég inspirációt és elfoglaltságot jelentenek a DJ-zés mellett a szervezés tekintetében is.

 

Büszkék lehetünk a nagy monstre fesztiválokra, melyek világszínvonalúak, és nem csak nekünk vannak meg ezek a csemetéink, hanem nagyon sok innovatív csapatnak, és ez az ami tovább viszi a szakmaiságot és a szcénát! Csak azt sajnálom, hogy nem tudtunk mindenkit bemutatni és jóval nagyobb terjedelemben, ugyanakkor büszkén vállalom és a munkatársaink is az elmúlt egy év kísérletét, mert hiszem, hogy meg kellett próbálnunk!

 

Felnyitottuk legalább a saját szemünket, beleláttunk, belelátott általunk is a szcéna problémáiba, sikereibe, a piac, a zene változásaiba olvasó és szakmabeli egyaránt. Teszi majd a dolgát a Magyar DJ Magazin nélkül is minden hiteles lemezlovas, producer, szervező, vagy klub tulajdonos ezután is. Mi is a saját házunk táján.

 

Lehetett volna még több pénzt invesztálni a magazinba, egy profi sale-szest alkalmazni, és biztos a tartalmon, vagy a koncepción, vagy akár a küllemen javítani, de a létalapja kérdőjeleződött meg bennem a fenti hosszas elmélkedés nyomán.

 

Áprilisban már csak digitálisan jelenünk meg ingyenesen, ahol például Zsazsa is hasonlóan búcsúzik egy korábbi világtól, és a www.mdj.hu az ahol tovább él majd kezdeményezésünk!

 

Ez az új site is be tudja tölteni azt a funkciót amit szánunk neki, sokkal naprakészebben, aktuálisabban lekövetni a szcéna történéseit. Ez is hoz majd olyan új energiát számunkra és a tágabb környezetünk számára, amivel alkalmazkodhatunk a folyamatos változáshoz és hitelesen tudunk ebben információt közvetíteni.

 

MINDEN OLVASÓNKNAK, SZAKMABELINEK, PARTERÜNKNEK, MUNKATÁRSNAK ÉS A” SZÜLŐ TÁRSAIMNAK” ezúton is NAGY-NAGY KÖSZÖNETTEL ÉS HÁLÁVAL tartozom és tartozunk az elmúlt egy évért! BÜSZKÉN és NYUGODTAN gondolok majd évek múlva is arra, hogy megpróbáltunk ebben az időszakban is adni valamit, vagy megírni pl egy Birodalmi történetet, amit akkor is vállalni tudunk.

 

Bozóki János

(főszerkesztő)

 

 

 

 

Tetszett? olvasd el ezeket is: összes >

Blog by Dandy

Hetente jelentkező blogjainkban a szakma és a magazin főszereplői osztják majd meg gondolataikat mindenről, ami épp foglalkoztatja őket. Lesz itt (ész) és (lap) osztás, meghasonlás és ön-köz marcangolás, agymenés és szófosás, egyszóval minden, ami a szívünket nyomja, és ami a klaviatúrán kifér…

Blog by Boszka

Hetente jelentkező blogjainkban a szakma és a magazin főszereplői osztják majd meg gondolataikat mindenről, ami épp foglalkoztatja őket. Lesz itt (ész) és (lap) osztás, meghasonlás és ön-köz marcangolás, agymenés és szófosás, egyszóval minden, ami a szívünket nyomja, és ami a klaviatúrán kifér…
Tetszik? Oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel: